Rákosvidék

Mi, akiknek a gyerekei már nagyok, nem találkozunk nap mint nap az oktatás gondjaival, bár tudjuk, hogy sok minden nincsen rendben körülötte, akár az államosításáról van szó, akár a központilag előírt tantervek némely nagy visszhangot kiváltott passzusairól. Ilyennek tartottuk a tankönyvellátásban bekövetkezett változásokat. Hallottuk, hogy itt van hiány, ott van késés, s bár a hivatalos kormánypropaganda nem győzött meg, de azt hittük, ez talán úgy-ahogy többé-kevésbé rendben van.

A közelmúltban egy apukától kaptunk egy levélmásolatot, amit az egyik XVII. kerületi iskolából adtak közre. Ezután utánanéztünk, mit írnak a tankönyvhelyzetről a hivatalos rákosmenti propagandagépezetben. Előrebocsátva, hogy mindent nem tudtunk áttekinteni, de amit találtunk, az egy nagy semmi. Még véletlenül sem foglalkoztak sehol a tankönyvellátással. Ha ilyen felhívásoknak kellett készülniük, mint az alábbi, amit közreadunk, megértjük, miért lapít önkormányzatunk ebben az ügyben is.

„Kedves szülők és harmadikos gyerekek!

A 2.A osztály részére keressük kölcsön a HÉTSZÍNVARÁZS olvasókönyvet, összesen kb. 20-25-öt.

Sajnos, az iskolakezdés után egy hónappal a gyerekek még mindig nem kapták meg az olvasókönyvet, amelyet még nyáron kifizettünk a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-nek, és egyelőre információ sincs arról, hogy mikor fogják leszállítani. Nem szeretnénk, ha gyerekeink lemaradnának a tanulásban, ezért felmerült az az ötlet, hogy kölcsön kérjük a mostani harmadikosoktól, ha nincs már szükségük rá. Természetesen, nagyon fogunk rá vigyázni, és amint lehet, visszaadjuk.

Kérjük, hogy aki teheti, segítsen azzal, hogy kölcsön adja!

Köszönettel

a 2.A. osztály,

Szülői Munkaközösség”

Mégsem minden szép és jó a tankönyvek körül?

Lezárult a Fideszes rezsicsökkentési fórumok sorozata. Országszerte állítólag több mint száz találkozón igyekeztek learatni a lakosságtól a babérokat, hiszen a fórumokra csak olyanokat hívtak meg, akik aláírták a rezsicsökkentési íveket. (Értelemszerűen nem kaptam meghívót, hiszen nem írtam alá az ívet, és ezt nyilvánosan vállaltam is.) Voltak kisebb fórumok kisebb településeken, amelyeken tízes nagyságrendben vettek részt a hallgatók, voltak olyanok, amelyekre több százan, akár ezret meghaladóan mentek el.

A XVII. kerületi fórum ez utóbbiak közé tartozott. Sőt! Eredetileg a Vigyázó Sándor Művelődési Ház középső, fórumtermében akarták megtartani, de annyian jöttek el, hogy meg kellett nyitni erre a célra a színháztermet. Még a csillárokon is lógtak, egy tűt sem lehetett volna leejteni az emberek közé, annyian voltak – kaptam az információt valakitől, aki részt vett a rendezvényen.

Azért itt is előfordultak a szokásos baklövések: halottaknak, nem létező személyeknek érkeztek meghívások. Eljutott hozzám az egyik rákoscsabai házba érkezett három, fórumra invitáló levél Orbán Viktor pártelnök és Dunai Mónika választókerületi elnök aláírásával. Régi sebeket szakítottak fel vele. Az egyik címzett úgy hat-hét éve vetette magát a vonat alá, egyébként önkormányzati dolgozó volt, a másik már vagy tizenöt éve halt meg, a harmadik pedig olyan keresztnévre szólt, amilyen a családban emberemlékezet óta nem élt.

A magyarázat is megvan, forrásaink szerint elő volt írva minden helyi képviselőnek, mennyi emberrel kell aláíratnia a rezsicsökkentési ívet, különben jön a pártdádá. (Emlékezzünk a szekszárdi trafikmutyiról készült hangfelvételre, ahol valaki azért nem kapott trafikot, mert nem gyűjtött elég kopogtatócédulát a választásokra!) Így kerültek a listákra halottak, nem létező személyek és derült ki sok olyan emberről, aki nem írta alá, hogy a Fidesz nyilvántartása szerint mégis csak aláírta a rezsicsökkentési ívet.

De akik elmentek a fórumra, azok bizonyára mind aláírták az ívet és hisznek is csökkentésben. Számít rájuk a Fidesz a következő választásokon. Meg aztán jelenléti íveket kellett aláírniuk, és különben is, az előtérben voltak olyanok, akik kiszűrték azokat, akik netán illetéktelenként próbálták volna betenni lábukat a fórumra.

A fórumon Riz Levente polgármester és Dunai Mónika, a Fidesz képviselőjelöltje vett részt, vendégelőadóként pedig Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára ült az elnöki asztal mögött és fejtette ki a kormány szokásos propagandaszövegét. Ezt nem érdemes megismételni, hiszen a közszolgálati rádióban-tévében nap mint nap hallani.

Újdonságként annyi hangzott el, hogy Angliában a Munkáspárt vezetője kilátásba helyezte, ha a másfél év múlva megtartandó választásokat megnyerné, húsz hónapra befagyasztja az áram és gáz árát, amíg erőteljes hatósági árszabályozást nem vezet be a magántulajdonban lévő közszolgáltatási szektorban. A Vörös Ed becenévre hallgató elnök véleményét még saját pártja sem osztja egyértelműen, arról nem is szólva, hogy a hatalmon levő konzervatív párt vezetője, David Cameron határozottan elutasít mindenfajta mesterséges beavatkozást a piac működésébe. Tehát szó sincs arról, hogy a magyar modellt követnék Angliában. Az átmeneti befagyasztás különben sem csökkentés.

Annak idején egyik korábbi blogbeírásomban már kifejtettem, miért nem írtam alá a Fidesznek. Egyrészt mert gazdasági érvelését nem fogadom el, másrészt mert tudom, mi lesz abból, amit az emberek a Fidesznek aláírásukkal támogatnak. (Lásd egészségügy és felsőoktatás.)

Most csak annyit tennék hozzá, amit számtalanszor hallani a szociálisan érzékenyek részéről, és amit mintha sokan nem hallanának meg: a kispénzűnek – jó esetben – havi néhány ezer forint megtakarítást hozhat a rezsicsökkentés, a gazdagnak pedig minimum tízezret, sőt van akinek még ennél is sokkal többet hagyhat meg. Ez ugyanaz, hogy a tizenhat százalékos jövedelemadót a minimálbéressel is megfizettetik, de csak ennyi százalékot vonnak le a millió forint feletti keresetekből is. Mindkét esetben a gazdag jár jól, a szegény meg üveggyöngyöket kap, hogy befogja a száját. S ha emiatt bármi hiány keletkezik a költségvetésben, mindannyian fizetjük.

Persze mindez nem változtat azon, hogy az emberek örülnek a kis megtakarításnak és egy részük hálás is ezért a kormánynak. De azért egy példát befejezésül még engedjenek meg.

A kilencvenes évek elején ugyanitt, az akkor még Dózsának nevezett művelődési ház színháztermében egyszer már előfordult, hogy még a csillárokon is lógtak, egy tűt sem lehetett volna leejteni az emberek közé, annyian voltak. Sőt, az előtérbe az egyik vendég még a kecskéjét is elhozta. Talán az eddigi legnagyobb fórum volt Torgyán Józsefé. Akkor sem nyert, később sem, vagy talán úgy ahogy, és aztán szépen lassan eltűnt a süllyesztőben.

Lépten-nyomon halljuk a kormányzati szlogent, hogy Magyarország jobban teljesít. Hozzánk jutott egy itt járt német email-ben írt véleménye, aki ráadásul egészségügyi célból is keresett fel bennünket. A szomorú ráadásul az, hogy nem nekünk, magyaroknak írta, hanem egy német, baráti házaspárnak. Többek között ezekre az egymás közötti információcserékre hagyatkoznak a külföldiek, amikor úti célokról döntenek, amelyek között egyre kevésbé szerepel Magyarország.

(A levélíró ugyan megnevezte betegségét, de különböző okokból ezt itt most nem fordítottuk le.)

„Először ma tudok Neked válaszolni, mert három hétig szabadságon voltam. Két hétig Horvátországban, ami nagyon jó volt és nekem jobban tetszett, mint eredetileg gondoltam.

Egy hetet Magyarországon, itt ijesztő a gazdasági helyzet, ami félelmet kelt bennem, ha arra gondolok, hogy ilyesmi hozzánk is eljöhet. Egy Balaton körüli utazás a teljes állapotot visszaadja. Minden második telket és házat eladásra hirdetnek. Üdülő vendégeket nagyítóval kell keresni. Az éttermek nyolcvan százaléka be van zárva. A hagyományos piacokkal ugyanez a helyzet. A betegségemben a pácienseknek mindent magukkal kell vinni, a takarókat, a párnákat stb., a kötözőszereket és hasonlókat újból felhasználják, vagy a páciensnek kell gondoskodni róluk és rendszeresen magával hoznia.

Minden gasztronómiai létesítmény a vendéghiány miatt a túlélésért küzd. 

Ugyanez a helyzet a harkányi termálfürdőben, amelyet mi már az NDK-s időkben meglátogattunk. Alig látsz külföldit, minden bezárva, és meghirdetve eladásra. Így tudnám folytatni a tapasztalataimat.

Szépek a képet az oldtimer múzeumból, de ki tud egy ilyen mennyiséget kezelni, restaurálni, nemhogy olyan állapotba hozni, amilyenben eredetileg volt?

Üdvözöllek a munka frontjáról Téged és feleséged Lipcséből

R. és E.”

Budapest XVII. kerületében a Fidesz-KDNP többség folytatja azt a gyakorlatot, hogy fizet a kerületi magánsajtónak a pártszövetség és képviselői népszerűsítéséért amellett, hogy közpénzből kiadja a Hírhozót, az önkormányzat hivatalos lapját.

Augusztus utolsó csütörtökjén került a képviselő-testület elé a választókerületi céltartalék második negyedévi felhasználásáról szóló beszámoló, amelyből kiderül, hogy a kerület öt választókörzetében egyenként valamivel több, mint 300 ezer forintot kap az önkormányzattól (közpénzből) a Tizenhetedik című magánlap és hét körzetben pedig egyenként 300 ezer forintot az ugyancsak magántulajdonban lévő Rákosmente TV.

A kiadás indoklása mind a 12 alkalommal tömören annyi: „Közérdekű tájékoztatás az iksz számú választókerület eseményeiről, fejlesztéseiről, a képviselői munka bemutatása”.

Végiglapoztuk az április-júniusi Tizenhetedik című újságokat, de nem találtunk bennük az érintett választókerületekből sem közhirdetéseket, sem keretben, sem más figyelemfelkeltő formában, de még egy cikk végi (X)-et sem, amely köztudottan a fizetett cikk jelzése. Mindebből levonható a következtetés, hogy az újságíró azt és úgy ír, ahogyan a helyi hatalomnak tetszik, mert a szerkesztőséget „megvásárolta” a Fideszes önkormányzat.

Köztudott, ha egy újságban nincs aláírása egy írásnak és nincs megkülönböztető jelzése (keret, X), akkor szerkesztőségi cikknek tekintendő, ami elvileg újságírói teljesítmény. Ha az említett pénz bejön, s nincs nyoma a lapban, akkor simán kikövetkeztető ebből, hogy aki a pénzt adta, megvásárolta a szerkesztőséget/újságírót, irányítja munkáját, magyarul megkorrumpálta.

A második negyedévben az önkormányzat összesen 3 millió 624 ezer forintot fordított a helyi sajtó manipulálására. Ez egy évre számítva 14,5 millió forint. Természetesen ehhez hozzájön még a Hírhozó kiadása, amire ebben az évben 23,34 milliót irányzott elő a költségvetés. Vagyis az idén közpénzből közel 38 milliót fordíthat önmaga népszerűsítésére a helyben hatalmon lévő párt. Ha országosan nézzük azokat az önkormányzatokat, amelyek nyíltan, vagy burkoltan politikai célra használják újságjukat, évente akár egy-két milliárd is összejön így a közpénzből finanszírozott választási kampányra.

Mindez elengedhetetlené tenné, hogy a parlamentben egy új választási többség az önkormányzatokat elzárja a sajtótól. Nem adhat ki újságot, legfeljebb hirdetéseket vagy fizetett cikkeket jelentethet meg magánlapokban. (A hagyományos demokratikus országokban nincs is újságja semmiféle hatalomnak, sem a nagynak, sem a kicsinek.)

Feladata ugyanakkor az lenne, hogy megerősített sajtóosztályaik manipulatív hírek helyett igazi információkkal lássák el a helyi újságokat a történésekről, eseményekről. A szerkesztőség és az újságíró pedig dönt ezek felhasználásáról. Felértékelődne és emelkedne az újságírói munka színvonala és talán még a helyi sajtóban is visszatérne az igény az oknyomozó újságírás iránt.

Hajléktalanfuttatót!

Rákosmente képviselő-testülete júliusban – két tartózkodás mellett – elfogadta a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló rendeletet. Az önkormányzat lapja másfél oldalon foglalkozott vele, hihetetlenül nagy volt az internetes visszhangja is. Ennyi hozzászólás lakossági részről, emlékezetem szerint, nem volt még kerületi témában fórumokon, cikkek kommentjeként, facebookon.

A nagy hiányérzetem, hogy a témát övező megannyi kritika, dicséret mellett elsikkad a hajléktalanok ügye. Pedig a rendelet a közterületek használatával kapcsolatos szabályszegések között kimondja:

„(2) Aki Rákosmente közigazgatási területén lévő közterületet a rendeltetésétől eltérő módon, életvitelszerű lakhatás céljára, illetve életvitelszerű lakhatáshoz használt ingóságainak tárolására használja, az megsérti a közösségi együttélés alapvető szabályait.

A kerület ezzel csatlakozott a főváros hasonló „szabályozásához”: közterületeken hajléktalanok ne éljenek életvitelszerűen.

Hol tehetik ezt meg? Menjenek tovább kijjebb: Pécel, Maglód, Gyömrő, Gödöllő irányába. Mert mi a közterület? Gyakorlatilag minden, ami nem magántulajdon, vagy magáncég, -intézmény által kezelt közösségi terület. Ami magánterület, ismerjük a szabályozást: megvédhető akármilyen eszközzel, ad abszurdum akár erőszakos módon is.

Érdekes, hogy a sok hozzászólás közül egyet találtam, amely a hajléktalanokkal foglalkozott.

Ráadásul ez is így: „Azt még hozzátenném, hogy a rendelet egyes elemei a mai napig nem kerültek betartatásra. Közteressel pl. én még soha nem találkoztam, ellenben a hajléktalanok továbbra is közterületen piálnak és oda is pisálnak...”

Hol egyenek, adott esetben elkeseredettségükben, hol igyanak, és hol intézzék el ügyeiket?

Kérdezem, embertársainkból hová tűnt a lakossági szolidaritás?

Erre tesz rá egy lapáttal az önkormányzat a mostani rendelettel. A legjobb, ha továbbállnak, mert persze „Szociális feladatunk a velük való foglalkozás, a Vöröskereszttel kiterjedt gondozási tevékenységet folytatunk, de muszáj rendvédelmi oldalról is megoldást keresnünk.” (Hírhozó, 2013. július 18. 9. old.) Vagyis menjenek!

Volna még egy javaslatom.

A hozzászólásokban nagyon sokan – talán ez a fő téma – azt kérdik, hol vannak a kutyafuttatók, hogy kedvenc ölebeiket sétáltatni tudják? Létesítsünk hajléktalanfuttatókat, ássunk valami gödörféleséget szükségleteik intézésére, ha már közterületre nyilvános illemhelyeket nem akarunk. Hátha odaszoknak.

(A rendelet a http://www.rakosmente.hu/UserFiles/Rendeletek/2013/28/28_2013_rendelet.pdf fájlban olvasható.)

Farkasfog 2

Nem is olyan régen olvastam az egyik kerületi internetes újságban, miszerint Rákoscsabán egy baráti társaságban az egyik vendég szóvá tette, hogy a tulajdonos olyan nagy házban él, ahová ő további három családot is el tudna még helyezni. Él még napjainkban is a kommunista gondolkodásvilág, élnek még a báránybőrbe bújt farkasok – szűrte le a tanulságot a jegyzetíró. Igen, élnek még, itt vannak közöttünk, de nem a rákoscsabai baráti társaságban kell keresni őket, hanem előkelő exkluzív irodákban, a felső körökben, vagy éppen egy új busz bemutató járatán. Ráadásul eszközeik is sokkal korszerűbbek, még ha sok mindenben azért tényleg a múlt köszönt vissza.

Kezdjük talán a trafikpályázattal…

Mindenki, aki követte az eseményeket, tudja mi is történt valójában. Hallott az államtitkár közeli dohánycégről, amelynek számtalan alkalmazottja, még a takarítónő is pályázott, és nyert, majd egy társaságban egyesült, hallott arról a dunántúli településről, ahol – hangfelvétel által bizonyítottan – az elosztásban az egyik kormánypártbeli polgármester irányításával frakciója döntött arról, kik legyenek a nyertesek… és a sort hosszan lehet folytatni a táncdalénekestől a rokonokon, szomszédokon át az ázsiai összefonódásig. (Természetesen azok, akik jóhiszeműen pályáztak és netán nyertek is, azok kivételnek tekintendők ebben az egész zűrös ügyben.)

Valójában mi is történt, elvették az üzletet (nem feltétlenül az üzlethelyiséget), hanem a tevékenységi kört azoktól, számuk állítólag több tízezer, akik eddig trafikot üzemeltettek, vagy ezt a tevékenységet is ellátták. Plusz, rajtuk kívül tönkretesznek számos olyan kisvállalkozást, amely elveszíti a cigaretta mellett a szeszes és alkoholmentes italok és olyan kapcsolódó termékek fogalmazását, amelyek ezentúl a trafikokban is kaphatók lesznek. Országos szervezetük szerint a kisboltok ezrei nem tudnak átvészelni ilyen forgalomcsökkenést. Ami itt lezajlott és lezajlik, egyenértékű a hat és fél évtizeddel ezelőtti államosítással, természetesen a korhoz igazított módszerekkel.

Aztán itt van a földek bérbeadásának ügye, amikor a kiírt pályázatok nyertese az esetek nagy részében nem a helyben lakó gazdálkodó, állattenyésztő. Legendák szövődnek arról, hogy egyes külső személyek/családok kezében mekkora földbérlet összpontosul, a régi helyi gazdák pedig arra kényszerülnek, hogy utolsó útjukat tegyék meg a vágóhidakra utolsó állataikkal, és nem tudják, hogyan folytatják és tartják el családjukat. Most nem a téeszesítés, hanem a helyi földművesek kiszorítása a korábban használt földekről lehetetleníti el a falvakat.

És lezajlik mindez a bankszektorban is. Az állam potom pénzen szándékozik megvenni a takarékszövetkezeteket mostani, zömében kisrészvényes tulajdonosaiktól. Hogy ennek ne legyen akadálya, alkotnak egy törvényt, hiába „lázad fel” még az egyik – jó barátnak tekinthető – nagyvállalkozó is.

Ez a módszer – alkossunk törvényt! – nyilvánosságra került egy véletlenül bekapcsolva maradt kamera felvételén, amelyen országunk vezetője fővárosunk vezetőjének az egyik közlekedési jármű bemutatóján azt javasolta, miközben éppen a balettintézet épülete előtt haladtak el, ha tetszik neki az épület, ne okozzon problémát, hogy most éppen portugál kézben van, adjon be az Országgyűlésnek egy törvényjavaslatot, hát(ha) majd elfogadják.

Nos, ilyenek a mai farkasfogak.

2013. július 11.

Kedves Olvasóink,

néhány napon belül jelentkezünk első gondolatainkkal, melyek elsősorban a rákosmentiek szemszögéből veszik górcső alá a politikai eseményeket.

Várjanak türelemmel!

Varga András