Miért nem írtam alá a Fidesznek?
A Rákosmente TV-n néztem az összefoglalót a legutóbbi képviselő-testületi ülésről, amelynek napirend utáni első számú hozzászólója Dunai Mónika volt, aki a Fidesz-frakciót vezeti és nem titkoltan Budapest XVII. kerületében a kormánypárt országgyűlési képviselőjelöltje lesz a jövő évi választásokon. Bejelentette, hogy eddig (mármint április végéig) 12 ezren írták már alá kerületünkben a rezsicsökkentési kérdőívet.
Megkérdezte az ellenzéket, ők vajon megtették-e már? Az Itthon Rákosmente Egyesület részéről Kovács István jelezte, hogy kéttagú frakciójuk már megtette, a jobbikos Nótin Tamás szót fogadott a Fidesznek, még aznap aláírta, a MSZP háromtagú frakciója nevében Hrutka Zsolt bartert ajánlott: ha a Fidesz aláírja az élelmiszeráfa-csökkentésről szóló szocialista aláíróívet, ők is aláírják a Fideszét. (Mintha egy súlycsoportban lennének.)
Nos, szeretném közölni, én nem írtam alá semmit, pedig többen is megkörnyékeztek.
Három érvem van, ezek röviden a következők.
1./ A Fidesz hatalmon van, méghozzá kétharmadoson, vagyis azt csinál, amit akar. Ki ellen gyűjti az aláírásokat? Igazából csak a szolgáltatók ellen teheti, akiknek amúgy sincs más választása, minthogy elfogadják, amit a kormány előír, mert a kormányé a fölöttes hatóság, az ármegállapító hivatal. Akkor meg miért gyűjtik?
Egy abszurd példa, hogy világos legyen. A kormány előírhatja, hogy csökkentsék felére a kenyér árát. A pékségek ha elfogadják és kénytelenek ezt tenni, mind veszteséges lesz, kivonulnak a piacról és nem lesz kenyér. Az energiaszolgáltatók helyzete más, ők túl sokat fektettek be vállalkozásukba, hogy könnyen odaadjanak mindent. Egyelőre bíznak a politikai változásban, a (nemzetközi) bíróságokban, s biztos, hogy puhatolóznak abban az irányban is, hogy megszabaduljanak magyarországi üzletrészük egy részétől is.
2./ A második érvem tisztán gazdasági. Ha valaki megnézi a Brent kőolajnak, a britek nemzetközi etalonként számító kőolajfajtájának áralakulását, azt látja, hogy egy hordónyi (barrel = 169 liter) kőolaj 2002-ben éves átlagban 20 dollárba került, az idén eddig 100 és 115 dollár között mozgott. A drágulás legalább ötszörös.
A földgáz, amelyet még ma is sokan a kőolaj melléktermékeként tartanak számon, tompítva és némi késéssel ugyan, de követi ezt az ármozgást. (Mindenki simán meggyőződhet ezekről, ha beüti a megfelelő szavakat a Google-ba.) S mivel ez a kettő a meghatározó, tükröződik a tendencia a villamos áram árában. Hiába olcsóbb az atomenergia előállítása, ennek az ára is „felzárkózik” a drágábbhoz.
Amit a Fidesz a politikai lózungokban hajtogat a rezsicsökkentése okaként, hogy a szolgáltatók a háromszorosára való emeléssel extraprofitot vágtak zsebre, egyáltalán nem valós az alapanyagok ármozgását ismerve. (Azt már csak mellesleg kérdezem meg, mi közgazdasági értelemben az extraprofit?)
3./ Harmadszor pedig, pontosan tudom, mi lesz abból, ha a Fidesz aláírásokat gyűjt. Itt van például a vizitdíj. Az emberek örültek, hogy nem kell fizetni a háromszáz forintokat, mert azt hitték, majd ha kormányra jut kedvenc pártjuk, megoldódik az egészségügy helyzete. Aki megbetegedett, pontosan tudja mi lett az egészségügyből. Ha a háziorvoson túlnyúló orvosi ellátásra van szükség, időpontot kell kérni, ami egyre csak kitolódik és ha valami sürgőssé válna, marad a magánrendelés, vagy szerencsés esetben az ismeretség. (Arról nem szólva, hogy az ingyenes is fizetős, persze akkor már nem, ha a várakozás miatt túl késő lesz.) Azért mondjunk jót is: az, hogy ma működik az egészségügy, a ott lelkiismeretesen dolgozóknak köszönhető.
A másik a felsőoktatás. Ami ellen akkor a lakosság aláírta az ívet, az a bizonyos tandíj, aprópénz ahhoz képest, amit ma kell fizetni, még ha most átmenetileg csend is van e körül. De azt tudjuk, hogy a kormány nem mondott le az „önköltséges” oktatásról. Nem véletlen, hogy a fiatalok egyből külföldre jelentkeznek ingyenes egyetemi oktatásra. Zömmel német nyelvterületre, de sokan Romániába, magyar nyelvterületre, mert itt is ingyen lehet tanulni. S aki kint végez, nehezen tér haza, egyetemi éveiben már ott szocializálódott.
Ezek voltak az érveim arra, hogy én nem írok alá semmilyen ívet a Fidesznek.
A kormánypártnak inkább arra kellene törekednie, hogy megtakarításra ösztönözzön az energiafogyasztásban, közelítsünk például a németekhez, ahol egy köbméter felfűtése körülbelül 35-40 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint nálunk. Érvényes ez a vízre, csatornára és minden hasonló közműszolgáltatásra is.
Az egész aláírásgyűjtési akció porhintés, azt a célt szolgálja, hogy az emberek azt higgyék, hogy ez a kormány őértük van. (Na persze azoknak a bizonyos pártlistáknak a frissítése sem árt.) Ami viszont kérdésként folyamatosan ott motoszkál az agyamban, vajon az aláírásgyűjtők az Elágazáson tudják-e, hogy ők egy össznépi butítás kicsike, hűséges, alattvaló kiszolgálói?
Rákosvidék
