Farkasfog 2
Nem is olyan régen olvastam az egyik kerületi internetes újságban, miszerint Rákoscsabán egy baráti társaságban az egyik vendég szóvá tette, hogy a tulajdonos olyan nagy házban él, ahová ő további három családot is el tudna még helyezni. Él még napjainkban is a kommunista gondolkodásvilág, élnek még a báránybőrbe bújt farkasok – szűrte le a tanulságot a jegyzetíró. Igen, élnek még, itt vannak közöttünk, de nem a rákoscsabai baráti társaságban kell keresni őket, hanem előkelő exkluzív irodákban, a felső körökben, vagy éppen egy új busz bemutató járatán. Ráadásul eszközeik is sokkal korszerűbbek, még ha sok mindenben azért tényleg a múlt köszönt vissza.
Kezdjük talán a trafikpályázattal…
Mindenki, aki követte az eseményeket, tudja mi is történt valójában. Hallott az államtitkár közeli dohánycégről, amelynek számtalan alkalmazottja, még a takarítónő is pályázott, és nyert, majd egy társaságban egyesült, hallott arról a dunántúli településről, ahol – hangfelvétel által bizonyítottan – az elosztásban az egyik kormánypártbeli polgármester irányításával frakciója döntött arról, kik legyenek a nyertesek… és a sort hosszan lehet folytatni a táncdalénekestől a rokonokon, szomszédokon át az ázsiai összefonódásig. (Természetesen azok, akik jóhiszeműen pályáztak és netán nyertek is, azok kivételnek tekintendők ebben az egész zűrös ügyben.)
Valójában mi is történt, elvették az üzletet (nem feltétlenül az üzlethelyiséget), hanem a tevékenységi kört azoktól, számuk állítólag több tízezer, akik eddig trafikot üzemeltettek, vagy ezt a tevékenységet is ellátták. Plusz, rajtuk kívül tönkretesznek számos olyan kisvállalkozást, amely elveszíti a cigaretta mellett a szeszes és alkoholmentes italok és olyan kapcsolódó termékek fogalmazását, amelyek ezentúl a trafikokban is kaphatók lesznek. Országos szervezetük szerint a kisboltok ezrei nem tudnak átvészelni ilyen forgalomcsökkenést. Ami itt lezajlott és lezajlik, egyenértékű a hat és fél évtizeddel ezelőtti államosítással, természetesen a korhoz igazított módszerekkel.
Aztán itt van a földek bérbeadásának ügye, amikor a kiírt pályázatok nyertese az esetek nagy részében nem a helyben lakó gazdálkodó, állattenyésztő. Legendák szövődnek arról, hogy egyes külső személyek/családok kezében mekkora földbérlet összpontosul, a régi helyi gazdák pedig arra kényszerülnek, hogy utolsó útjukat tegyék meg a vágóhidakra utolsó állataikkal, és nem tudják, hogyan folytatják és tartják el családjukat. Most nem a téeszesítés, hanem a helyi földművesek kiszorítása a korábban használt földekről lehetetleníti el a falvakat.
És lezajlik mindez a bankszektorban is. Az állam potom pénzen szándékozik megvenni a takarékszövetkezeteket mostani, zömében kisrészvényes tulajdonosaiktól. Hogy ennek ne legyen akadálya, alkotnak egy törvényt, hiába „lázad fel” még az egyik – jó barátnak tekinthető – nagyvállalkozó is.
Ez a módszer – alkossunk törvényt! – nyilvánosságra került egy véletlenül bekapcsolva maradt kamera felvételén, amelyen országunk vezetője fővárosunk vezetőjének az egyik közlekedési jármű bemutatóján azt javasolta, miközben éppen a balettintézet épülete előtt haladtak el, ha tetszik neki az épület, ne okozzon problémát, hogy most éppen portugál kézben van, adjon be az Országgyűlésnek egy törvényjavaslatot, hát(ha) majd elfogadják.
Nos, ilyenek a mai farkasfogak.
2013. július 11.
