Budapest XVII. kerületében a Fidesz-KDNP többség folytatja azt a gyakorlatot, hogy fizet a kerületi magánsajtónak a pártszövetség és képviselői népszerűsítéséért amellett, hogy közpénzből kiadja a Hírhozót, az önkormányzat hivatalos lapját.
Augusztus utolsó csütörtökjén került a képviselő-testület elé a választókerületi céltartalék második negyedévi felhasználásáról szóló beszámoló, amelyből kiderül, hogy a kerület öt választókörzetében egyenként valamivel több, mint 300 ezer forintot kap az önkormányzattól (közpénzből) a Tizenhetedik című magánlap és hét körzetben pedig egyenként 300 ezer forintot az ugyancsak magántulajdonban lévő Rákosmente TV.
A kiadás indoklása mind a 12 alkalommal tömören annyi: „Közérdekű tájékoztatás az iksz számú választókerület eseményeiről, fejlesztéseiről, a képviselői munka bemutatása”.
Végiglapoztuk az április-júniusi Tizenhetedik című újságokat, de nem találtunk bennük az érintett választókerületekből sem közhirdetéseket, sem keretben, sem más figyelemfelkeltő formában, de még egy cikk végi (X)-et sem, amely köztudottan a fizetett cikk jelzése. Mindebből levonható a következtetés, hogy az újságíró azt és úgy ír, ahogyan a helyi hatalomnak tetszik, mert a szerkesztőséget „megvásárolta” a Fideszes önkormányzat.
Köztudott, ha egy újságban nincs aláírása egy írásnak és nincs megkülönböztető jelzése (keret, X), akkor szerkesztőségi cikknek tekintendő, ami elvileg újságírói teljesítmény. Ha az említett pénz bejön, s nincs nyoma a lapban, akkor simán kikövetkeztető ebből, hogy aki a pénzt adta, megvásárolta a szerkesztőséget/újságírót, irányítja munkáját, magyarul megkorrumpálta.
A második negyedévben az önkormányzat összesen 3 millió 624 ezer forintot fordított a helyi sajtó manipulálására. Ez egy évre számítva 14,5 millió forint. Természetesen ehhez hozzájön még a Hírhozó kiadása, amire ebben az évben 23,34 milliót irányzott elő a költségvetés. Vagyis az idén közpénzből közel 38 milliót fordíthat önmaga népszerűsítésére a helyben hatalmon lévő párt. Ha országosan nézzük azokat az önkormányzatokat, amelyek nyíltan, vagy burkoltan politikai célra használják újságjukat, évente akár egy-két milliárd is összejön így a közpénzből finanszírozott választási kampányra.
Mindez elengedhetetlené tenné, hogy a parlamentben egy új választási többség az önkormányzatokat elzárja a sajtótól. Nem adhat ki újságot, legfeljebb hirdetéseket vagy fizetett cikkeket jelentethet meg magánlapokban. (A hagyományos demokratikus országokban nincs is újságja semmiféle hatalomnak, sem a nagynak, sem a kicsinek.)
Feladata ugyanakkor az lenne, hogy megerősített sajtóosztályaik manipulatív hírek helyett igazi információkkal lássák el a helyi újságokat a történésekről, eseményekről. A szerkesztőség és az újságíró pedig dönt ezek felhasználásáról. Felértékelődne és emelkedne az újságírói munka színvonala és talán még a helyi sajtóban is visszatérne az igény az oknyomozó újságírás iránt.
