Rákosvidék

Megjelent hétfőn este a feleségemnél egyik rég nem látott barátnője. Természetesen a választások után egy nappal a nők sem tudták kihagyni ezt a témát. A barátosné elmondta, hogy az egyik szomszédnője könyvelő, és egyszerűen nem tudta megemészteni egyszerűen matematikai megközelítésből, hogyan lehet a szavazatok 44 százalékával kétharmadot elérni a parlamentben. Mint a számok tudója, nem érti, hogyan viszonyul egymáshoz ez a kettő.

Megmagyaráztam neki a Fidesz unortodoxiájának a lényegét. Az ő érdeküket kell szolgálja és akkor az jó és unortodox. Így van ez a gazdaságban. És most már így van ez a matematikában is. A rendszerét még nem értettem meg teljes egészében, de láthatóan ők az unortodox matematika hívei és hisznek is benne töretlenül.

A rendszert illetően még nem teljesen világos számomra, miből indulnak ki. Esetleg abból, hogy a kétharmad az axióma, vagyis ennyi az alapigazság és más nincs. Punktum. De lehet olyan is a rendszer, hogy bármennyi a szavazat, az kétharmad. Hogy ez ugyanaz a gondolkodásmód? Lehet, nem vagyok elméleti szakember, s még nem ismerem az átjárást a hagyományos matematika és az unortodox között, és különben is a Fidesz ebben a témakörben (unortodoxia) verhetetlen.

A tény az, hogy a szavazatok 44,54 százaléka jutott a Fidesz-KDNP-nek, ez 133 mandátum, a parlamenti helyek 66,8 százaléka. Az MSZP vezette kormányváltó ellenzék szavazati aránya 25,99 százalék, kapott 38 mandátumot (ez a helyek 19,1 százaléka), a Jobbik megfelelő adatai: 20,54 százalék, 23 hely, 11,56 százalék, az LMP-é: 5,26 százalék, 5 hely, 2,51 százalék.

A kérdés az, mi lesz a töredékszavazatok összeszámlálása után. De nem féltem a fideszes fiúkat, biztosan ezt is bekódolták. Ez a magyar nép újabb nagy diadala.

Hajrá Magyarország, hajrá unortodox matematika!

Április 1-jén olvastam az egyik kerületi honlapon, hogy szeptemberig hat hónap alatt villamos-összeköttetés létesül a XVII. kerület központja és a főváros valamelyik már működő hálózata között. Fotóval is illusztrálták a leendő vonalról szóló írást. Kerestem a hír forrását, mely az Április 1-je hírügynökség volt. Vagyis jó volt a sejtésem, vicc volt, de keserédes vicc.

Ha valaki kézbe vette a Hírhozó március 13-i számát, sejti is miért írom ezt. Ekkor véleményezte a képviselő-testület a Fővárosi Integrált Településfejlesztési Stratégiát és a Fővárosi Területfejlesztési Programot, és ha eddig nem tudta volna, most szembesült azzal, hogy a XVII. kerület titkolt nagy álmából, az M2-es metróhoz való csatlakozásból 2027-ig nem lesz semmi.

Pedig nem megvalósíthatatlan álomról lenne szó, ugyanis napirenden van (volt?) az M2-es metró és a gödöllői HÉV összekötése, és állítólag az abból leágazó, felszínen haladó rákoskeresztúri szárnyvonal kialakítása jelenleg is létező fővárosi fejlesztési cél. Olyannyira, hogy a helyi önkormányzatnak ígérvénye van a Budapesti Közlekedési Központtól 600 millió forintos támogatásra uniós forrásból a beruházás részletes megvalósíthatósági tanulmányának kidolgozására. (Mi lesz ennek a pénznek a sorsa, nem derült ki?)

Riz Levente polgármester fogalmazta meg azt a keserű mondatot az említett programokról, hogy: Rákosmente szempontjai ezekben a fejlesztési célokban nem jelennek meg, helyette ismét átélhetjük a Demszky-korszak keserű tapasztalatát, miszerint a főváros a Hungária körútig tart.

Ezt a Fidesz egyik leghűségesebb gombnyomogatója mondta saját kormánya és a saját politikai beállítottságú főpolgármester által irányított fővárosi fejlesztéspolitika legújabb dokumentumáról. Egyébként azt, amivel korábban előszeretettel bombázta a másik politikai oldalt.

Itt az ideje, hogy végre tudomásul vegyék, hogy 2006 előtt még nem voltak érdemleges EU-források, 2006 és 2010 között, az első, Fidesz-KDNP által vezetett önkormányzat alatt az elnyert uniós pénzekben a döntéseket a szocialista-szabaddemokrata kormányok által felügyelt, illetékes regionális szervezetek hozták. (Elismerjük természetesen, hogy ezekhez a döntésekhez jól előkészített pályázati anyagokra is szükség volt.) Aztán a most lezáruló önkormányzati ciklusban létrejöhetett az ideális együttműködés kormány és önkormányzat között – amíg volt pénz.

Most viszont beállt az a korábbi állapot, hogy EU-pénzei nemigen lesznek a fővárosnak, azért, mert a főváros elért egy olyan fejlettségi állapotot, amikor aligha várhat jelentős forrásokat Brüsszel irányából. Visszaköszön a Fidesz alatt is a Demszky-éra, bár ezt most már valamelyik párttárs nevére kellene átkeresztelni. De fő jellemzője ugyanaz: vagyis kevés a fejlesztési pénz és persze a Hungária körút Budapest városhatára.

De ne keseredjünk el, megvan a megoldás, rövidesen jön a Putyin-bankó.

Április 3-án a déli órákban ismerős tettesek jelentek meg a Pesti úton és szisztematikusan szedték le Lukoczki Károlynak, a kormányváltó erők képviselőjelöltjének a plakátjait, összesen mintegy hetvenet. Nem sötétben az éj leple alatt, nem egy azonosíthatatlan fekete autóval.

Az MPS567 rendszámú autón, amellyel a melósok érkeztek a helyszínre, félreérthetetlenül rajta volt a Rákosmente Kft. felirat, a melósok – rend a lelke mindennek – láthatósági mellényben voltak, a brigádot Doktor Pajzs, az önkormányzat fő közterületese irányította. Felállították a létrát, felmásztak, leszerelték a plakátot, lejöttek, áttették a létrát és ismétlődött mindez elölről, többször, mígnem az összes plakát eltűnt, illetve bekerült a Rákosmente Kft. autójának gyomrába.

A helyszínen megjelent Lukoczki Károly képviselőjelölt, de hiába hivatkozott arra, hogy szerződése van az oszloptulajdonossal, a választási plakátok szabályszerűen kerültek ki, a melósok a brigádvezetővel az élen végezték a dolgukat, s közölték, hogy ők a munkájukat utasításra végzik. Úgy tűnik, nekik mindent szabad. A rendőrség, amelyet szintén riasztottak, akkor érkezett meg, amikor állítólag az utolsó plakátot már leszedték. Jómagam háromnegyed egy körül mentem autóval a Tescóba, s megállapítottam, hogy a különítmény befejezte munkáját és már el is tűnt a helyszínről.

Nem ez az első eset, hogy a kampányban visszaélésekről hallani, de hogy a Fidesz-KDNP és az őket kiszolgáló kerületi önkormányzat, vagy bármely párt ilyen gátlástalanul a szabályokat semmibe vegye, azt tegye, amit csak jónak lát, erre az előző választások során nem volt példa. Egy kis ízelítő abból, mi vár ránk, ha Orbán Viktor újabb négy évet kap.

Van azonban az akciónak még egy jelzése a választópolgárok számára: tele van a gatya, félnek, hogy netán elvesztik a választásokat, s mindazokért a disznóságokért, amit elkövettek, jön a felelősségre vonás.

A Bocskai és Lőrinci utca sarkán lévő régi rákoshegyi temető újranyitásának menete jellemző a Fidesz politikai hozzáállására.

A januári képviselő-testületi ülésen hangzott el a XVII kerületben Fohsz Tivadar alpolgármester szájából az aranyköpés: miszerint „a lakossági fórum nem demokratikus intézmény”. Tehát „a zemberek” az önkormányzat (a hatalom) képviselőivel nem vitathatják meg, mi legyen az ott lévő régi sírokkal, kárpótolható-e az, aki a temető mellett engedéllyel építkezett annak ismeretében, hogy évtizedekkel ezelőtt bezárt a temető, és ha igen, kihez fordulhat ingatlana értékvesztése miatt, mit jelent a helyiek számára, hogy a beruházó, a Nivis Assistance Zrt. profitorientált tevékenységet végez majd.

Na és, hogyan van az, hogy az ingatlant néhány éve úgy adták el bruttó 20,1 millióért, hogy csak tíz százalékos volt a terepszint feletti beépíthetősége és 7,5 méter a beépíthetőségi magasság, mostanra megnőtt az értéke, hiszen az új szabályozási terv szerint a beépíthetőség 15 százalék, engedélyezett magassága 9 méter, az árhoz viszont nem nyúltak. A válasz szerint: 25 millió forint a cég közérdekű kötelezettségvállalása, ennek részletezése viszont nem ismert. Nem a beruházás egyébként is szükséges munkáiról van szó? Kéretik a részletezés. Megannyi függő kérdés.

Nem az ilyen kérdések tisztázására való a lakossági fórum? De hát ez nem demokratikus intézmény. A testület politikai vezető ereje, a Fidesz-KDNP egyébként ennek hiányában is megszavazta a rendeletet a vonatkozó szabályozási terv és helyi építési szabályzat módosításáról, amely megadja a lehetőséget a temető újranyitásához a lakosság véleményének megkérdezése nélkül.

Befejeződött az ajánlások gyűjtése az országgyűlési választásokra. Nálam is csengettek, írjak alá a Dunai Mónikának. Miért, ki ő – kérdezem, és udvariasan válaszolt a hölgy: ő a kevés nőképviselők egyike lehet a parlamentben, ha megválasztják. Mondjuk, ennyit sejtettem a neve alapján én is. Melyik párt? A Fidesz – mondja –, amelyik a rezsit csökkenti.

Erre felforrt az agyvizem. Álljon meg a menet, ez a stadionépítő párt, aztán itt Rákosligeten nemhogy stadion, de még egy egyszerű focipálya sincsen, sőt, elolvastam az első ígéreteket, azokban sem találtam. Mi is magyar emberek vagyunk, nekünk is járna valami, ahol lehet korlátlanul szotyizni, meg köpködni, meg k…anyázni.

Mindenhol építenek, Budapesten többet is, teljesen újat is, meg máshol, például Debrecenben, aztán a harmadik – gondolom – legnagyobb magyar városban, Mezőkövesden is. Van erre ám pénz, csak nem ide, pedig nekünk is fideszes a polgármesterünk. Milliárdokat fordítanak rá, összesen hallom, hogy vagy 160 milliárdot. Kap szép nagyot Felcsút, no, ez érthető, hiszen annak lakója a Viktor, hát minden szentnek maga felé hajlik a keze. De miért kap erre százmilliókat Gyirmót (azt se tudom, hol van)? De biztos van ott is valaki.

Pedig nekünk is van ám focicsapatunk, a Rákosligeti AC. Most a Blasz háromban játszanak a fiúk, de volt már feljebb is, csak a pálya hiánya gátolta a kibontakozást. Legutoljára az RKSK második csapatát győztük le Rákoscsabán. Még a velünk egy csoportban játszó Margitsziget ellen is diadalmaskodtunk, pedig nekik saját otthonukban van a pályájuk. (Legfeljebb az a kérdésem, hogyan tudnak összehozni tizenegy focistát a sziget három lakója közül.) Mi meg rá vagyunk kényszerítve, hogy befogadjanak minket, hol a volt kamionpályán, újabban meg az RTK-nál vendégeskedünk a hazai meccseinken, pedig nekünk több játékosunk is van, mint tizenegy.

Igaz, néhány évvel ezelőtt voltak reményteljes kilátásaink. Ha nem is focipályát, de golfpályát ígértek nekünk akkor a Szőlőhegyen. A golyó is labda formájú, valamivel ugyan kisebb, de hát elmegy, biztosan jó arra, hogy felkészüljenek a fiúk a nagyobb feladatra, a focira, mint a közmunkások a rendes munkára. De aztán elvitte ezt is a gazdaság válság, mint a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat.

Abban már nem bízom, hogy a hátralevő időben a mostani képviselőnk elintézi a stadiont, ő mindig csak zenél, talán majd az új. De amíg nem látom az ígéretei között a stadiont, nem fogom megadni a támogatást. Sőt, már nem is stadiont kérek, nagyon jó lesz egy egyszerű, hagyományos méretű focipálya, legfeljebb annyi a kikötésem, hogy legyen néhány soros emelvénye, ha idejön valamilyen fontos ember, legyen hova felkísérnünk.

Tudom, hogy újabban már nem is ez a divat. Hallom, hogy a tűzhöz közeliek már valamilyen icipici magfúziós kütyüről álmodoznak. De nekem változatlanul elég a focipálya kis emelvénnyel.

Akkor aláírok!

Két kemény kopogás a bejárati ajtón.
Este fél nyolc van november közepén az önkormányzat tulajdonában lévő két Garzonház egyikében a Pesti úton. A bérlő házi papucsban éppen olyan munkát végez, aminek természetes velejárója a rendetlenség. Nem örül ugyan egy váratlan látogatásnak, de kinyitja a bejárati ajtót. Ketten vannak.
– Jó estét. Bérleményellenőrzés. Maga itt lakik?
– Igen.
Nem mutatkoztak be, bizonyára úgy gondolták, hogy a nyakukban lifegő, olvashatatlan biléta mellett erre nincs szükségük. Aztán a bérlő külön kérésére mégis motyogtak valami nevet, amiből egy dolgot lehetett egyértelműen kivenni: Riz Levente utasítására. (Aki nem tudná: Riz Levente  a XVII. kerület polgármestere.)
– Igazolványt, bérleti szerződést, körül akarunk nézni!
A bérlő egyrészt nem szívesen engedi őket beljebb a küszöbnél, így próbálkozik: hívják a rendőrséget.
– Itt vannak a ház előtt kocsival.
– Milyen jogcímen akarnak beljebb kerülni? – próbálkozik a bérlő.
– Hatósági emberek vagyunk.
S mivel nem érik el a kellő hatást, még hozzáteszik kellő magabiztossággal:
– Az építési hatóságtól.
Miközben a bérlő keresi a szerződést, az alkalmat kihasználva, belépnek és tovább kérdezősködnek:
– Lakik más is itt?
– Igen, a feleségem.
– És ő hol van?
– Dolgozik.
– Ki lakik még itt, jár még ide valaki?
– Senki.
A bérlő idegességében nem találja a bérleti szerződést.
– Ne keresse, úgyis tudjuk, mi van benne.
És előveszik a mappájukból a hivatalét.
A bérlő összeszedi magát.
– Nem szégyellik magukat, ilyenkor este zavarják meg az embereket?
– Ez rendkívüli ellenőrzés – hangzik a „meggyőző” válasz, és lehet, hogy ennek a végén is ott van az est folyamán többször is elhangzó varázsige: Riz Levente utasítására.
(A párbeszédet emlékezetből idézzük fel, lehet, hogy nem minden szó került a helyére, de a tartalma és a lényeg az eredetivel egyezik.)

A „rendkívüli ellenőrzésről” jegyzőkönyv is készült, amit utólag megküldtek a bérlőnek. Ebben többek között az állt: „A bérlő az eljárás miatt felháborodott.” Az persze nem szerepel benne, hogy az eljárás törvénytelen és az ellenőrök pökhendiségéről, nagyképű stílusáról sincs szó.
Óhatatlanul adódnak a kérdések. Például: Mi van akkor, ha az ellenőrök váratlan látogatása során éppen vendégeket fogad valaki, őket is igazoltatják, nekik is bizonygatni kell, hogy ők csak vendégek és nem itt laknak?
Mi van akkor, ha valaki egyszerűen magánéletet él, barátjával, barátnőjével van netán intim kapcsolatban. Elvárják, hogy beengedjék őket, hogy belenézzenek az alsóneműs fiókba?
Az időpontok változatosak, van, akit éjjel fél tizenegykor „ellenőriztek”.
Egy idős, nyugdíjas nénihez este nyolc körül csöngettek be. De ott nem tudtak mit tenni, a bejárati ajtó mögött plusz rács állta az ellenőrök útját. Volt rá példa ugyanis, hogy úgynevezett „trükkös tolvajok” az önkormányzatra hivatkozva mentek be a lakásba és könnyítették meg az ott lakókat az otthon található pénzüktől és értékeiktől. Ezért védik csöppnyi bérleményüket a bérlők. A nyugdíjas esetében a jegyzőkönyv azt tartalmazta, hogy a hatósági embereket nem engedte be.

A bérleti szerződés nem szól a rendkívüli ellenőrzés intézményéről. Eszerint a bérbeadó évente egyszer jogosult a bérleményt ellenőrizni, előzetes írásos értesítés után este 18 óráig. A lakástörvény elismeri ugyan a rendkívüli ellenőrzés lehetőségét, de ezt is csak előzetes értesítés mellett teheti meg a bérbeadó.
A Garzonházban lezajlott rendkívüli ellenőrzés olyan volt, mint egy rajtaütésszerű, idegenrendészeti, közrendvédelmi akció, amit valahol egy hazai menekülttáborban szokás tartani.
Mint megtudtuk, nálunk az önkormányzat külön egységet hozott létre a rendkívüli ellenőrzések elvégzésére, közel negyvenen vannak, s a varázsige: Riz Levente utasítására.
Történt mindez 2013 végén Budapest XVII. kerületében.

Itt Ligeten van egy jó ismerősöm, a közelben lakik. Vele esett meg úgy két hónapja, hogy a piacon megrövidítették a pénztárcájától. Emlékszem akkor még félig viccelve mesélte, mennyire pórul jártak a tolvaj(ok), a bukszában ugyanis nem volt pénz, csak iratok. Mennyire tévedett! Utólag kiderült, a pénzét is elvették, havi bevételének több mint a felét – igaz, ezt nem azok tették, akiket tolvaj(ok)nak tart a közgondolkodás.

Az ismerősömet az utcában és azon kívül is jó sokan ismerik. Rá mindig lehetett számítani, akár ásásról, akár kertrendezésről, bármilyen kisebb, néha nagyobb ház körüli munkáról is volt szó. Volt tisztességes munkahelye is. Azonban lassan őt is elérte a kor, és jöttek a bajok. Elbocsátották régi fix helyéről, alkalmazták ugyan többször közmunkásként, de ez az idő is elmúlt már. Már a munkanélküli segély sem jár neki, de még nem lehet nyugdíjas, a kort nem érte el. Így, mint a „védett” korba került számtalan sorstársa, havi 28 080 forintból tengeti mindennapjait. Viszont még ma is küzd azért, hogy ne szoruljon másokra. Papírt és egyéb hulladékokat gyűjt, amit a méhtelepre visz és potom pénzért ad át. De mindez együtt csak a vegetálásra elég. Nos, nem csoda, hogy a pénztárcájában a piacon csak iratok voltak, pénz nem.

A következő fejezet tiszta rémálom lett. Bejelentette a lopást a rendőrségnek, majd – mint minden államtisztelő polgár – a rendelkezésre álló papírjaival elment a hivatalba, hogy új okmányokat kérjen. A hivatal a mi esetünkben a kormányhivatal helyi kirendeltsége volt a többször fennen hirdetett egykapus ügyintézéssel.

Az első meglepetés: illetéket kell fizetni az új személyi okmányaiért. Arra a kérdésére, hogy jár-e valami kedvezmény neki, aki már munkanélkülinek sem jó, az volt a válasz: természetesen, de az ehhez szükséges igazolást Budáról a Fehérvári útról kell elhoznia. Ezután beült a kocsijába, miket mondok én? Bocsánat! Felült a buszra, aztán még egy buszra és még egy buszra, aztán egy villamosra, meg még egy villamosra, hogy a Fehérvári úton, meghallgathassa az ügyintéző válaszát, huszonnyolcezer forint ide vagy oda, neki nem jár az illetékmentesség. Aztán vissza villamosok és buszok. Persze az utazását sem téríti meg senki.

Közben hivatalos irat érkezik lakcímére: a piaci lopás és az okmányok elvesztésének ügyében a fővárosban a XII. kerületi rendőrség jár el. (Tudvalevő, hogy vannak ilyen bölcs döntések a racionalizálás jegyében, amikor a kapitányságok megosztják egymás között a munkát. Mindezt persze az ügyfélbarátság szellemében.) Buszok, villamosok, sőt metró oda, vissza. Itt legalább eredménnyel járt, mert biztosan megtudhatta, hogy ellopták az okmányait és ezeket pótolni lehet/kell.

Kellemes meglepetés volt az egykapus ügyintézés is. Helyben intézték a személyi okmányok pótlását négyezer forint illetékért, és közölték vele, hogy az adókártyáját a Gvadányi úton pótolják, a tb-kártyáját pedig a Teve utcában három-háromezer forint illeték fejében, ja és a busz, villamos stb. (Mindehhez még az az apróság járult hozzá, hogy azt a bizonyos 28 080 forintos havi „illetményt” csak nem akarta hozni a postás. El kellett mennie, reklamálni a munkaügyi központba, ahol kiderült, valami hiba volt a számítógép adataival. „Mi is csak emberek vagyunk, velünk is előfordul, hogy tévedünk” – hangzott a méltatlankodás az központ részéről.)

Mi a tanulság? Csak egyszerűbb lett volna, ha – mondjuk – egy ötezres van abban a pénztárcában, dokumentum egy se. Olcsóbb lett volna egy tolvaj igényeit kielégíteni, mint az államét.

Hát kellene még egy epilógus: valaki így utólag megtalálja és elküldi postán az ellopott okmányokat. Ha így történne, Isten ments, hogy ezt bejelentse. Pénzt vissza úgysem kap, viszont a régi dokumentumok megsemmisítésért bizonyára ismét csak illetéket kell fizetnie. Jobban teszi, ha megőrzi, hátha megismétlődik az eset, és akkor most már nem kell bejelentést tennie, megvannak a tartalék okmányok. Megspórolhatja egyhavi „jövedelmének” több mint a felét.

A tantestületre egy népszerűtlen igazgatót próbálnak rákényszeríteni,  ugyanakkor  Magyarországon szokatlan kiállásként a tanárok kétharmada aláírta a nyílt levelet, amelyben Hoffmann Rózsa államtitkárnál tiltakoztak a helyzet ellen.

Az Újlak utcai Általános, Német Nemzetiségi és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Iskolában tapasztalható igazgatógondok csak az egyik, a felszínen is megnyilvánuló következményei az Orbán-kormány által szétzilált magyar köznevelési rendszernek. Az állami irányítás messze nem ér el idáig, a megkerülhetetlen pozícióba helyezett kiskirályok egyidejűleg vezetik félre a fenntartót és a szülők közösségét.

Dr. Varjuné dr. Fekete Ildikó, a Klebelsberg  Intézményfenntartó Központ (KLIK) XVII. tankerületi igazgatója 2013 márciusában tájékoztatta az iskola tantestületét, hogy a jelenlegi intézményvezető, Sarkadi Nagy Adrien megbízása augusztusban lejár. Kifejtette, hogy teljes mértékben elégedett a munkájával és támogatja a további kinevezését. Azonnali zárt szavazásra bocsátotta a kérdést, hogy a tantestület egyetért-e a volt igazgató pályázat nélküli, újabb öt évre történő megbízásával.

A tantestület többségében azonban elégedetlen az eddigi szakmai munkájával és antidemokratikus vezetői módszereivel, ezért nem értett egyet a megbízás meghosszabbításával; a szavazás eredménye 41 nem és 33 igen lett.

Az eredmény kihirdetésekor dr. Varjuné dr. Fekete Ildikó a tantestület döntését kioktató, sértő és megalázó módon bírálta. A történtek után a tanárok többsége negatív változásokat érzékelt az igazgatónővel való kapcsolatában; az eddigi nehézkes szakmai kommunikáció szinte teljesen megakadt, aki nem értett egyet a meghozott döntésekkel, az megtorlásra számíthatott és az egész tantestület légkörét áthatotta a fenyegetettség.

Az áprilisban kiírt intézményvezetői pályázatra két anyag érkezett: az intézményvezetőtől és Mosolygó Zoltánnétól, az akkori alsós igazgatóhelyettestől. Mosolygó Zoltánné pályázatát formai okokra hivatkozva a XVII. Tankerület érvénytelenítette, és nem bocsátotta véleményezésre annak ellenére, hogy a beadott dokumentumok megfeleltek a pályázati kiírásnak és négy munkanapon belül hiánypótlás történt. (Megjegyezzük, hogy a pályázatok érvénytelenítése nem a tankerület, hanem a pályázat kiírójának, a munkáltatói jogok gyakorlójának a hatásköre.)

A tantestületi szavazás nem támogatta Sarkadi Nagy Adrien vezetői programját; 49 nem és 29 igen szavazat mellett. Ezt követően az alkalmazotti szavazás sem támogatta a vezetői megbízását 59 nem és 27 igen szavazat mellett. Nem támogatta a pályázatot a kerületi német kisebbségi önkormányzat sem, amelynek egyetértési joga van a kinevezéssel kapcsolatban. Altziebler Károly, a XVII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke úgy tudja: egyetértési joguk súlyosan sérült, mivel a továbbított pályázati anyagokban valótlanul szerepel, hogy az önkormányzat támogatja Sarkadi Nagy Adrien pályázatát. Okirat-hamisítási gyanújának már több alkalommal is hangot adott a KLIK központjában, ám erre mindmáig nem kapott választ.

Dr. Varjuné dr. Fekete Ildikó átadta Mosolygó Zoltánné pályázati anyagát a tantestületnek és kijelentette, hogy a munkaközösségek véleményezhetik, de azt neki nem kell továbbítania sehova. A munkaközösségek ennek ellenére véleményezték a pályázatot. A véleményező szavazások eredményéből, a munkaközösségi véleményekből látszik, hogy a tantestület egyértelműen Mosolygó Zoltánné személyét és intézményvezetői pályázatát tartotta alkalmasnak az intézményvezetői feladatra.

Ekkor a tantestület Marekné dr. Pintér Arankához, a KLIK elnökéhez fordult, tájékoztatta őt a történtekről, és jogorvoslatot kért az egész pályázati eljáráshoz.

Augusztus 26-án az iskola tantestülete egy botrányos alakuló értekezleten vett részt, melyen dr. Varjuné dr. Fekete Ildikó bejelentette: az igazgatói pályázat eredménytelen volt és, hogy az új pályázat elbírálásáig, de legkésőbb 2014. augusztus 15-ig igazgatónak az eredménytelenül pályázó előző intézményvezető, Sarkadi Nagy Adrien kap megbízást, mert elégedett a munkájával. Az a pályázó, akit sem a tantestület, sem a helyi nemzetiségi önkormányzat nem támogatott!

Alsós tagozatos igazgatóhelyettesnek egy újonnan megbízandó kollégát javasol, leváltva ezzel Mosolygó Zoltánnét, a rivális pályázót.

A tantestület feldúltan kérte dr. Varjuné dr. Fekete Ildikót, hogy indokolja döntését, hiszen most újra az a személy vezeti az iskolát, akit a tantestület nagy többségében elutasított, és aki nem is lehetne igazgató, hiszen az iskola Szervezeti és Működési Szabályzata szerint a felsős igazgatóhelyettest kellett volna megbíznia. Ez alapján Mosolygó Zoltánnét sem kellett volna eltávolítania. A tantestület előtt Sarkadi Nagy Adrien elismerte, hogy ő javasolta az új helyettesek személyét.

A tantestület felháborodásának hangot adva levelet írt a kialakult helyzetről Balog Zoltán miniszternek, Hoffmann Rózsa államtitkárnak, Marekné dr. Pintér Aranka KLIK-elnöknek, dr. Varjuné dr. Fekete Ildikó tankerületi igazgatónak és a kerület polgármesterének, Riz Leventének, melyet 63-an írtak alá és amelyre, mint a korábbiakra sem, természetesen nem kaptak választ.

A tantestület és a szülői közösség felháborítónak tartja, hogy a hivatalok nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a szabálytalanságok megszűnjenek és a törvényesség szerint működjön az iskola. Nem értik a KLIK hozzáállását a problémákhoz. Tudomásuk van a tankerület szabálytalanságairól, mégsem állítják vissza a jogszerű működést.

A pályázat során elkövetett szabálytalanságokkal kapcsolatosan arra hivatkoznak, hogy már befejeződött a pályázati eljárás és minden csak ideiglenes, várjanak türelemmel. Azonban erre sem idejük, sem türelmük nincs már.

Az új pályázatot késve csak október közepén jelentették meg, hiszen a gyors intézkedés sem a megbízott igazgatónak, sem a vele összejátszó tankerületi vezetőnek nem érdeke. A megbízott igazgató és a szülői közösség formális működése megszűnt. Tanárok és szülők attól tartanak, hogy ez a jogszerűtlen helyzet ellehetetleníti a munkahelyi légkört, tönkreteszi az iskola életét.

(A cikket az atlatszo.oktatas.hu írása alapján megrövidítve megszerkesztette és frissítette:

Rákosi Bence)

BRFK-vizsgálat a XVII. kerület kucorgói telekeladása ügyében

A BRFK – információink szerint – hónapok óta sorozatban hallgatta és hallgatja ki – legutóbb még novemberben is – az önkormányzat 2009. évi Kucorgó téri telekeladása és a befektetővel kötött településrendezési szerződés ügyében az előző önkormányzati ciklus képviselőit.

Ezzel kapcsolatban azzal a kérdéssel fordultunk a BRFK-hoz, hogy helytállóak-e az információink, miszerint folyik a vizsgálat, pontosan mi a tárgya, netán ha lezárult, akkor milyen irányban döntöttek? Azt a kérdést is feltettük, ki kezdeményezte a vizsgálatot, nem feltétlenül a névre voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy magánszemély, egyesület, gazdasági társaság, budapesti, vagy vidéki,
egy vagy több? Megérkezett a válasz. Íme:

„Megkeresésére tájékoztatjuk, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya eljárást folytat hűtlen kezelés bűntett elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen.

Az ügy részleteiről, a nyomozás érdekeire tekintettel egyelőre nem kívánunk nyilatkozni.

Tisztelettel: Budapesti Rendőr-főkapitányság”

A történet a nyilvánosság számára 2008 decemberében kezdődött. A Fidesz-többségű képviselő-testület elé ekkor került először a Rákosliget feletti Szőlőhegy, a Strázsahegyi lakóparkkal határos Pesti Park és Kucorgó fejlesztésének nagyszabású programja. Első lépésben zöld utat kapott a Szőlőhegyet és Pesti Parkot zömmel lakásokkal beépíteni szándékozó két izraeli tulajdonú cég, a BOH Hungary Kft. és a Rákos mezeje Zrt.-t megvásárló Elephant Holding, valamint a Kucorgó téri élelmiszer-áruház és üzletközpont, állítólag Interspar felépítését előkészíteni akaró, akkor még offshore tulajdonú (magyar?) Max Corner Kft. fejlesztése.

Egy hónap sem telt el, és Riz Levente polgármester bejelenthette: az önkormányzat megkötötte az érintett cégekkel az úgynevezett településrendezési szerződést, amiben lefektették, hogy az önkormányzat végigviszi és elfogadja a szabályozási terveket a három területre, és a cégek milyen fejlesztéseket vállalnak ennek fejében az önkormányzat számára.

Az akkor kirobbant gazdasági válság rövid idő alatt egyértelművé tette, hogy újabb lakóparkokat építeni ebben az országban hosszú ideig nem fog senki, a két izraeli cég terve dugába dőlt, úgy tudjuk, ki is vonultak az országból.

A Kucorgó téri beruházás körül viszont még hosszú ideig forrongott a levegő. A rendkívül szövevényes ügyből mi két elemet emelünk ki.

Először is, ahhoz, hogy a Max Corner Kft. előkészíthesse a terepet a beruházáshoz, nem volt elég, hogy a szabályozási terv módosításával megnöveljék a beépíthető területet 35-ről 50 százalékra, ugyanis a terület még így sem volt elég a bevásárlóközpont felépítéséhez. Így azt ki kellett pótolni. Kapóra jött a Kucorgó téren lévő önkormányzati zöldterület, amelyből közel 13 ezret el is adott az önkormányzat a Max Corner Kft.-nek.

Itt jön az első probléma. Azt a bizonyos ingatlanrészt, amely eredetileg „forgalomképtelen” vagyonelemként szerepelt az önkormányzat nyilvántartásában, egy ingatlanszakértő az önkormányzat kérésére felbecsülte. A szakvélemény szerint nettó 64,3 millió forintot ér. Ezután az önkormányzat „az ingatlan értékét bruttó 64 000 000 Ft, azaz Hatvanmillió forint összegben állapította meg” – így szerepelt az előterjesztésben. Mint utólag kiderült, végül is bruttó hatvanmillió került a szerződésbe, ami nettó 50 milliónak felelt meg. Ez az értékbecslő szakvéleményében szereplő összegnél 22,2 százalékkal kevesebb.

A második kérdés, ami joggal felvethető, mennyit ért ezután az a telekrész, amelynek révén a megrendelő kívánsága szerinti nagyságban felépíthető a bevásárlóközpont, vagy másként téve fel a kérdést, mennyivel nőtt az egész ingatlan értéke azzal, hogy hozzátették a meglévő területnagysághoz a még hiányzó, potom áron vásárolt önkormányzati területet. A számítások egészen biztosan azt mutatnák ki, hogy a növekmény jóval több annál, mint amennyibe az ingatlanrész került.

Az egyik képviselő-testületi ülésen annak idején elhangzott, hogy a beruházást ellenzők egyike, a közelben lakók által alapított Kertvárosi Egyesület a Legfelsőbb Bíróságra keresetet nyújtott be a szerződés semmiségének megállapítása céljából.

A kucorgói telekügyletnek még számos ága-boga volt, például miért cserélt rövid időn belül háromszor is gazdát az ominózus ingatlanrész, hogyan keveredett bele ebbe az egészbe egy szerencsejátékokat üzemeltető cég, amely ma már nyilván nem működik, hogyan került vissza az ingatlan egy része az önkormányzathoz közérdekű felajánlásként? Ezekkel is foglalkozott 2011 elején a Privát Kopó című internetes újság. A cikk a Google-ban a „Privát kopó Kucorgó” szavak beírása után ma is elérhető.

Maga a beruházás nem jött létre, de a telekügyletet annyi rejtély övezi, hogy teljesen jogos, ha az emberek tisztán akarnak látni az ügyben. Ezért is várjuk annyira a BRFK-vizsgálat végkövetkeztetéseit.