Két kemény kopogás a bejárati ajtón.
Este fél nyolc van november közepén az önkormányzat tulajdonában lévő két Garzonház egyikében a Pesti úton. A bérlő házi papucsban éppen olyan munkát végez, aminek természetes velejárója a rendetlenség. Nem örül ugyan egy váratlan látogatásnak, de kinyitja a bejárati ajtót. Ketten vannak.
– Jó estét. Bérleményellenőrzés. Maga itt lakik?
– Igen.
Nem mutatkoztak be, bizonyára úgy gondolták, hogy a nyakukban lifegő, olvashatatlan biléta mellett erre nincs szükségük. Aztán a bérlő külön kérésére mégis motyogtak valami nevet, amiből egy dolgot lehetett egyértelműen kivenni: Riz Levente utasítására. (Aki nem tudná: Riz Levente a XVII. kerület polgármestere.)
– Igazolványt, bérleti szerződést, körül akarunk nézni!
A bérlő egyrészt nem szívesen engedi őket beljebb a küszöbnél, így próbálkozik: hívják a rendőrséget.
– Itt vannak a ház előtt kocsival.
– Milyen jogcímen akarnak beljebb kerülni? – próbálkozik a bérlő.
– Hatósági emberek vagyunk.
S mivel nem érik el a kellő hatást, még hozzáteszik kellő magabiztossággal:
– Az építési hatóságtól.
Miközben a bérlő keresi a szerződést, az alkalmat kihasználva, belépnek és tovább kérdezősködnek:
– Lakik más is itt?
– Igen, a feleségem.
– És ő hol van?
– Dolgozik.
– Ki lakik még itt, jár még ide valaki?
– Senki.
A bérlő idegességében nem találja a bérleti szerződést.
– Ne keresse, úgyis tudjuk, mi van benne.
És előveszik a mappájukból a hivatalét.
A bérlő összeszedi magát.
– Nem szégyellik magukat, ilyenkor este zavarják meg az embereket?
– Ez rendkívüli ellenőrzés – hangzik a „meggyőző” válasz, és lehet, hogy ennek a végén is ott van az est folyamán többször is elhangzó varázsige: Riz Levente utasítására.
(A párbeszédet emlékezetből idézzük fel, lehet, hogy nem minden szó került a helyére, de a tartalma és a lényeg az eredetivel egyezik.)
A „rendkívüli ellenőrzésről” jegyzőkönyv is készült, amit utólag megküldtek a bérlőnek. Ebben többek között az állt: „A bérlő az eljárás miatt felháborodott.” Az persze nem szerepel benne, hogy az eljárás törvénytelen és az ellenőrök pökhendiségéről, nagyképű stílusáról sincs szó.
Óhatatlanul adódnak a kérdések. Például: Mi van akkor, ha az ellenőrök váratlan látogatása során éppen vendégeket fogad valaki, őket is igazoltatják, nekik is bizonygatni kell, hogy ők csak vendégek és nem itt laknak?
Mi van akkor, ha valaki egyszerűen magánéletet él, barátjával, barátnőjével van netán intim kapcsolatban. Elvárják, hogy beengedjék őket, hogy belenézzenek az alsóneműs fiókba?
Az időpontok változatosak, van, akit éjjel fél tizenegykor „ellenőriztek”.
Egy idős, nyugdíjas nénihez este nyolc körül csöngettek be. De ott nem tudtak mit tenni, a bejárati ajtó mögött plusz rács állta az ellenőrök útját. Volt rá példa ugyanis, hogy úgynevezett „trükkös tolvajok” az önkormányzatra hivatkozva mentek be a lakásba és könnyítették meg az ott lakókat az otthon található pénzüktől és értékeiktől. Ezért védik csöppnyi bérleményüket a bérlők. A nyugdíjas esetében a jegyzőkönyv azt tartalmazta, hogy a hatósági embereket nem engedte be.
A bérleti szerződés nem szól a rendkívüli ellenőrzés intézményéről. Eszerint a bérbeadó évente egyszer jogosult a bérleményt ellenőrizni, előzetes írásos értesítés után este 18 óráig. A lakástörvény elismeri ugyan a rendkívüli ellenőrzés lehetőségét, de ezt is csak előzetes értesítés mellett teheti meg a bérbeadó.
A Garzonházban lezajlott rendkívüli ellenőrzés olyan volt, mint egy rajtaütésszerű, idegenrendészeti, közrendvédelmi akció, amit valahol egy hazai menekülttáborban szokás tartani.
Mint megtudtuk, nálunk az önkormányzat külön egységet hozott létre a rendkívüli ellenőrzések elvégzésére, közel negyvenen vannak, s a varázsige: Riz Levente utasítására.
Történt mindez 2013 végén Budapest XVII. kerületében.
