December 24-én délelőtt tíz óra tájt mentem el kenyérért az egyik rákosligeti pékségbe. Sajátosságom, hogy szeretem, ha minél frissebb egy kenyér.
Már messziről láttam, hogy a sor jócskán az utcára is kinyúlik, becslésem szerint úgy 20-25-en voltunk. S amikor kijöttem az üzletből nem csappant meg a sorban állók száma, sőt a kötelező déli bezárás miatt talán még nőtt is!
Azonnal beugrott, hogy utoljára gyerekkoromban, ötvenhat októberében álltam így sorba pékség előtt. El is hessegettem volna a gondolatot azonnal, ha két sorral mögöttem az egyik vásárló jó hangosan meg nem jegyzi, hogy „legutóbb ötvenhatban kellett így sorba állni”.
Persze tudom, s biztos vagyok benne, hogy vásárlótársam is tudta, a helyzet nem ugyanaz. Most folyamatos volt a kiszolgálás. Talán maximum négy-öt percre állt meg, ha valaki éppen fehér kenyeret kért, kilósat, s mondjuk nem volt új sütés. Ő félreállt, s már a következőt szolgálták ki. A pékség pedig folyamatosan dolgozott, a kapacitáskihasználtság teljes volt. Emlékszem, ötvenhatban, ha valami elfogyott, fél napot is, ha nem többet, kellett rá várnunk. Emellett a várakozás ellenére most azért karácsonyi hangulat is volt, ami, sőt hasonló sem volt jellemző akkor, inkább arra készültünk, hogy este lemegyünk a pincébe. S azt is tudtuk, már aki elolvasta az ajtón a nyitva tartási időt, vagy megkérdezte, hogy két nap múlva délelőtt, három nap múlva (vasárnap) egész nap nyitva lesz a péküzlet.
Miért hozom ezt ennek ellenére fel? Mert az emlékezés egyik pszichológiai következménye annak, hogy vasárnap zárva kell tartaniuk az üzleteknek. Az emberekben nem az rögződött meg, sebaj, majd szombat-vasárnap „ez a bolt úgyis nyitva lesz és akkor szabadon vásárolhatunk, hanem, hogy ők ezt nekünk megtiltották, ráadásul a mi és embertársaink többségének akarata ellenére”. És negyedévről negyedévre elsumákolják, hogy ezt a véleményüket egy népszavazáson ki is fejtsük.
Nem írtam volna erről a röpke gondolatomról, ha ez csak az én eszembe jutott volna. De mivel másnak is eszébe jutott a párhuzam, ráadásul a napjaink és ötvenhat közötti, felsorolt világos különbségek ellenére, azt hiszem, meg kellett írnom, hogy mindenki tudja: másoknak is felidézte a KDNP Fidesz által támogatott bornírt tiltása ötvenhatot.
