Nemrégiben bejárta egy, a szokottnál kicsit hosszabb eszmefuttatás a Facebook különböző XVII. kerületi csoportjainak oldalait, amelynek az írója – feltehetőleg naiv jóindulatból – azt a vízióját vázolta fel, hogy politikai kutató laborként funkcionálva, kerületünkben „az ellenzéki pártok elismerik Riz Levente polgármester urat és eddigi sikeres munkáját… és próbáljanak meg együtt dolgozni vele.” Képletesen is ábrázolta: ő „akarjon kormányozni, a többi meg csak teker.”
Mellbevágó a lelki szemeim előtt megjelent kép. Bár nem vagyok politológus, vagy hasonló szakmák képviselője (közgazdász a végzettségem), de azt hiszem, a demokrácia nem erről szól. Megnyerte a választásokat – ez tény, de a többség nem uralkodhat a kisebbség felett. Ő nem kormányozhat, ahogyan akar, mi meg csak tekerjünk. Jogunk van nem tekerni, ő pedig meg kell, hogy hallgasson minket, mielőtt kormányoz.
Arról nem is szólva, hogy bárkinek joga van a választások utáni első naptól kezdve, demokratikus eszközökkel mást vallania és csinálnia. Aztán legfeljebb a következő választásokon eldől, hogy kit választ a nép (talán ismét Riz Leventét). Sőt! Még ha bárki ugyanazt is akarja, más utat is választhat egy hasonló program megvalósításához. Ehhez joga van. Ez minden településre, országra érvényes, legfeljebb a kisebb településeken, másként ítélve ezt meg, tényleg úgy alakulhat, hogy csak egy jelölt van, és annak a megválasztása után egyhangú marad a támogatása, de az olyan városokban, kerületekben, ahol a pártpolitika érvényesül, más a helyzet.
De most térjünk vissza a konkrét felvetésre, Riz Levente támogatására. Két cikluson át volt már polgármesterünk, s egy cikluson át országgyűlési képviselőnk. Természetesen mindenki tudja, hogy a parlamentben a Fidesz-frakcióban ült, s mindent megszavazott, amit a Fidesz frakciója, vagy bármely Fidesz-képviselő egyéni indítványban előterjesztett és Orbán Viktor támogatott.
Kezdődött az egykulcsos személyijövedelem-adóval, amely kettészakította a társadalmat gazdagokra és ténylegesen szegényekre, s amelynek áldásos hatását, a fogyasztás felpörgését azóta is várjuk. Statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a velünk hasonló szinten lévő, vagy fejlettebb országok közül mi vagyunk az egyetlen, amelynek még nem sikerült elérnie a gazdasági válság előtti, a 2007-08-as évek gazdasági teljesítményét.
Aztán lehet folytatni a sort, a magánnyugdíj-pénztárak megtakarításainak lenyúlásával (hová tűnt az a 3000 milliárd?), a politikai intézményrendszer módosításával, kiemelve ezek közül az Alkotmánybíróság jogköreinek megcsorbítását, tagjainak Fideszes elkötelezettségű jogászokkal való feltöltését, a sajtószabadság ellen több lépcsőben hozott intézkedéseivel, az ombudsmani rendszer súlyának megtörésével. Folytatni lehet a sort. Ne feledkezzünk meg az új alkotmányról sem!
S ami a legújabb, az újsütetű Moszkva-barátságunk, az ország évtizedekre való eladósításával Paks révén, s lehetne még számtalan példával folytatni, amelyek esetében Riz Levente azt a gombot nyomta meg, amit elvárt tőle pártja. (Még az sem változtat a képen, ha esetleg betegség vagy távollét miatt ezt nem ténylegesen, hanem csak virtuálisan tette meg.)
Riz Levente 2010 és 2014 között pártja országalakító politikájának tevékeny részese volt, s mint ilyen a Fidesz hűséges kiskatonája. Hogy ez a politika hová vezetett (szegénység, korrupció, nemzetközi elszigetelődés, stb.) részben már most is látjuk, de a teljes képet ennek a politikának a következményeiről majd a történelem fogja megmutatni.
Most harmadszor választották meg polgármesternek Riz Leventét. Szerencséje volt, mert első ciklusa idején nyíltak meg az uniós pénzcsapok, és tegyük hozzá, ezzel a lehetőséggel jól tudott élni. De! Bizonyára sokan emlékeznek rá, alighogy hatalomra jutott, máris rá akarta tenni kezét a Podmaniczky-Vigyázó kastélyra, feltehetőleg valaki megbízásából, hiszen a kerületnek nem volt pénze, hogy saját forrásból felújítsa azt az épületet, amivel előtte az önkormányzat egy évtizedig nem tudott mit tenni, még eladni sem. S miután ez az akciója nem sikerült, próbálta megakadályozni, ahol csak tudta, hogy megépüljön a piac Keresztúr központjában. (Történetesen ugyanaz volt mindkettőnek a tulajdonos-beruházója.) Végül átkerült egy másik kerülethez az engedélyezés folyamata, s így egy év csúszással épülhetett csak fel.
Aztán itt vannak még a rendőrségi vizsgálatok, amelyeket a Rákosmente Kft. ügyében és a kucorgói telekeladásokról folytak (utóbbiról nem tudjuk, lezárultak-e már, s milyen eredménnyel). Sikerült bevezetni a kerületben a vállalkozókat megbénító (nem egyet fel kellett számolni), országos szinten is élen lévő építmény- és telekadót, bevezették a hajléktalanokat a közterületről kitiltó rendeletet, ami olyan jól sikerült, hogy utána főváros is átvette. Persze a problémamegoldásban semmi nem történt. Még kezdeményezésről sem tudunk. Nagy siker(!), hogy nyolc év leállás után végre ismét beszélhetünk a kerület csatornázásáról.
Az új képviselő-testület alakuló ülésén hatpontos programot jelentett be. Erre még azt is mondhatnánk, hogy a benne lévők jól hangzanak. De egy nappal később, az október 23-i megemlékezésen már beszéde befejező részében a bankokat és a pénzvilágot támadta. Pedig biztosan tudja ő is, gróf Széchenyi István klasszikus művében a hitelt a gazdaság motorjának tartotta. A bankok és pénz nélkül nincs piacgazdaság. Kérdés, akar-e a Fidesz piacgazdaságot. Aki illiberális államról beszél, minden jel szerint nem akarja.
S amíg Riz Levente kiáll ezek mögött az eszmék mögött, én nem kívánok tekerni az ő polgármestersége alatt.
