Róna Péter közgazdász bizonyára nem értene egyet a fenti címmel, mert az ő megítélése szerint – mint azt a rákoskeresztúri Vigyázó Sándor Művelődési Házban az önkormányzati választások előtt tartott LMP-fórumon kifejtette – a deviza alapú hitel hibás termék, nem hitel, ezért a Fidesz megközelítése a probléma rendezésére előbb-utóbb, legkésőbb az európai bíróságokon el fog bukni.
A fele-felerészben Magyarországon és Angliában élő, többek között Oxfordban is egyetemi diplomát szerző, s ugyanott oktató, nemzetközileg elismert bankszakember a megoldás útját abban látja, hogy a deviza alapú hitelszerződésekből ki kell gyomlálni a devizaelemet és a forintban megállapított eredeti összeg visszafizetését kell előírni, természetesen kamattal. A Fidesz mostani megoldását maszatolásnak, újabb időhúzásnak tartja.
Visszatérve az alapkérdésre, miért tartja hibás terméknek a devizahitelt, amit egyébként hét évvel ezelőtt megírt már, s négy éve következetesen képvisel. Ez két ügyletet tartalmaz, ami kioltja egymást. Az egyik a hitelügylet, amelyben a hitelfelvevőnek (a banknak is) pontosan tudnia kell, milyen kamatokkal mennyit kell törleszteni. Ha ezt valaki nem teljesíti, legfeljebb jönnek a retorziók. A másik ügylet a devizaügylet, ami tulajdonképpen spekuláció. Spekulálni bárki spekulálhat, részvényekkel, áruval vagy éppen devizával. Amennyiben látja, hogy nem jönnek be a számításai, bármikor kiléphet, legfeljebb veszteség éri.
A devizahitelből azonban nem lehet kilépni, a fizetendő törlesztés nem ismert, szinte hónapról hónapra meglepetéseket okozhat a havi részlet. Így aztán egymás után dőlnek be a hitelek, amelyek, úgy hívják őket, hogy minősített hitelek, vagyis rossz hitelek. Ezek most már a teljes hitelállomány 17-19 százalékát érik el, ami több mint a bankok összes tőkéje. Ilyen körülmények között nem képesek azt a hitelezési politikát kialakítani, amely alapját képezné egy egészséges gazdasági fellendülésnek.
Ami a felelősséget illeti, ez több rétű. Felelős az a pénzintézeti menedzsment, amely ennek a konstrukciónak teret engedett és hozzájárult ahhoz, hogy a bankszektorban ma már közel húsz százalék a rossz hitelek aránya, felelősek a részvényesek, vagyis a bankok tulajdonosai, akik nem ismerték fel időben a folyamatok irányát és nem váltották le a rossz politikát követő menedzsmentet, felelős a pénzügyi felügyelet, amely a kezében lévő hatósági eszközökkel nem élt ennek megakadályozására. További szakmai mutatókkal támasztotta alá mondanivalóját, amelyek nálunk mind eltérnek a nemzetközileg normális értékektől, mint például az úgynevezett betét–hitel mutató.
Érdekes, hogy annak idején a svájci központi bank felajánlotta, megfelelő eszközökkel segítséget ad azoknak a kelet-európai országoknak, amelyek belebonyolódtak ebbe a helyzetbe, hogy kimásszanak belőle. Például a másik három visegrádi ország élt is ezzel a lehetőséggel, ott már ez a probléma nem létező, a Gyurcsány-kormány viszont lépett, mert az akkori hitelezési politika – véleményük szerint – fűtötte a konjunktúrát, és ez akkor jónak tűnt… És ebbe csapott bele 2008-ban a válság.
Mennyibe kerülne mindez – hangzott a kérdés. Róna Péter válasza: kostet, was kostet, vagyis bármennyibe kerül, meg kell fizetni, mert csak így állítható helyre egy egészséges gazdaság. Lehet, hogy ez megrázkódtatással jár, de már így is egyre gyengébbek vagyunk. A világban az átlagos gazdasági növekedés 3,4 és 4,2 százalék közötti, számunkra ez az egyébként kiemelkedőnek ígérkező év maximum 3,2 százalékot hozhat. De a legtöbbet az az adat mutatja, miszerint ma Magyarország az egyetlen ország a fejlett és velünk hasonló fejlettségi szinten lévő országok között, amely még mindig nem érte el a válság előtti, 2007-es gazdasági fejlettségi szintet.
Róna Péter idézte Lord Actont, a 19. században élt neves angol történész klasszikus mondását: „a hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál". Ha egy politikai erőnek már nem kell számolnia érdemi ellenállással, s minden ellenvetés csakis körein kívüli lehet, akkor csupán önmérséklete foghatja vissza, s az bizony éppen a teljhatalom birtokában egyre fogy, míg el nem fogy. (Ezért nem szabad a Fideszre szavazni – hangzott a fő gondolat mellett ez a politikai felhívás.)
Feltehetőleg – tesszük mi hozzá – azért nem döntött úgy a Fidesz-kormány hatalomra jutása idején, hogy megpróbálja rendezni a devizahitelesek ügyét, ami a bankokra hatalmas terheket rótt volna ki, mert ennek haszonélvezője nem az állami költségvetés lett volna, hanem a hitelesek. Inkább olyan intézkedéseket hozott (banki különadó), ami az államkasszát gyarapította, maximum saját kedvezményezettjeit, a végtörlesztőket támogatta, akiknek volt megtakarításuk. Ők kimászhattak belőle, de sem az ország, sem a devizahitelesek nagy tömegének problémáját nem oldotta meg.
De! A történetnek nincs még vége. Hátra van még az Alkotmánybíróság döntése az úgynevezett Fideszes devizamentő csomagról, amely – Róna Péter szerint – számos ponton sérti az Alaptörvényt. (A Fidesz bizonytalanságát jelzi, hogy még a saját maga által kreált Alkotmánybíróságban sem bízik, az igazságügy-miniszter levelet írt az alkotmánybíróknak, amelyben „a devizahitelesek megsegítését célzó” törvény alkotmányossága mellett érvelt.) Ha az Alkotmánybíróság át is engedi, az európai bíróság biztosan elkaszálja – véli a közgazdász. Itthoni döntés az önkormányzati választások utáni hétre várható.
És itt a másik: a ráckevei bíróság fordult az európai bírósághoz, amelyben a devizahitelek alaphibájában kér állásfoglalását, miszerint a bevezetőben említett két funkció (hitel és spekuláció) nem boronálható össze. Még az idén esedékes a döntés.
A Fidesz-kormány erővel persze átviheti a maga devizacsomagját, de ezzel a problémát véglegesen nem oldja meg, s ebben szinte biztosan szembe kerül az Európai Unióval. S ami a lényeg: az ország gazdasági életét továbbra is bizonytalanságban tartja, nem szólva a hitelesek nagy részéről.
