Befejeződött az ajánlások gyűjtése az országgyűlési választásokra. Nálam is csengettek, írjak alá a Dunai Mónikának. Miért, ki ő – kérdezem, és udvariasan válaszolt a hölgy: ő a kevés nőképviselők egyike lehet a parlamentben, ha megválasztják. Mondjuk, ennyit sejtettem a neve alapján én is. Melyik párt? A Fidesz – mondja –, amelyik a rezsit csökkenti.
Erre felforrt az agyvizem. Álljon meg a menet, ez a stadionépítő párt, aztán itt Rákosligeten nemhogy stadion, de még egy egyszerű focipálya sincsen, sőt, elolvastam az első ígéreteket, azokban sem találtam. Mi is magyar emberek vagyunk, nekünk is járna valami, ahol lehet korlátlanul szotyizni, meg köpködni, meg k…anyázni.
Mindenhol építenek, Budapesten többet is, teljesen újat is, meg máshol, például Debrecenben, aztán a harmadik – gondolom – legnagyobb magyar városban, Mezőkövesden is. Van erre ám pénz, csak nem ide, pedig nekünk is fideszes a polgármesterünk. Milliárdokat fordítanak rá, összesen hallom, hogy vagy 160 milliárdot. Kap szép nagyot Felcsút, no, ez érthető, hiszen annak lakója a Viktor, hát minden szentnek maga felé hajlik a keze. De miért kap erre százmilliókat Gyirmót (azt se tudom, hol van)? De biztos van ott is valaki.
Pedig nekünk is van ám focicsapatunk, a Rákosligeti AC. Most a Blasz háromban játszanak a fiúk, de volt már feljebb is, csak a pálya hiánya gátolta a kibontakozást. Legutoljára az RKSK második csapatát győztük le Rákoscsabán. Még a velünk egy csoportban játszó Margitsziget ellen is diadalmaskodtunk, pedig nekik saját otthonukban van a pályájuk. (Legfeljebb az a kérdésem, hogyan tudnak összehozni tizenegy focistát a sziget három lakója közül.) Mi meg rá vagyunk kényszerítve, hogy befogadjanak minket, hol a volt kamionpályán, újabban meg az RTK-nál vendégeskedünk a hazai meccseinken, pedig nekünk több játékosunk is van, mint tizenegy.
Igaz, néhány évvel ezelőtt voltak reményteljes kilátásaink. Ha nem is focipályát, de golfpályát ígértek nekünk akkor a Szőlőhegyen. A golyó is labda formájú, valamivel ugyan kisebb, de hát elmegy, biztosan jó arra, hogy felkészüljenek a fiúk a nagyobb feladatra, a focira, mint a közmunkások a rendes munkára. De aztán elvitte ezt is a gazdaság válság, mint a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat.
Abban már nem bízom, hogy a hátralevő időben a mostani képviselőnk elintézi a stadiont, ő mindig csak zenél, talán majd az új. De amíg nem látom az ígéretei között a stadiont, nem fogom megadni a támogatást. Sőt, már nem is stadiont kérek, nagyon jó lesz egy egyszerű, hagyományos méretű focipálya, legfeljebb annyi a kikötésem, hogy legyen néhány soros emelvénye, ha idejön valamilyen fontos ember, legyen hova felkísérnünk.
Tudom, hogy újabban már nem is ez a divat. Hallom, hogy a tűzhöz közeliek már valamilyen icipici magfúziós kütyüről álmodoznak. De nekem változatlanul elég a focipálya kis emelvénnyel.
Akkor aláírok!
