Cikkünk második részében kizárólag azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogyan reagált a helyi Fidesz által irányított önkormányzat a Kossuth-szobor eltávolítása elleni lakossági akcióra. A tényeket az 1. részben részletesen megírtuk.
A reagálás március elején kezdődött, amikor még folyt az aláírásgyűjtés. Utóbbi természetesen az önkormányzat tudomására jutott és Horváth Tamás alpolgármestert cikk megírására késztette. Ez az írásmű előbb a Rákosmente TV által kiadott Rákosmenti Hírek című lap februári számában, majd a Hírhozó című önkormányzati lap március 10-i számában jelent meg. Vagyis rövid időn belül kétszer is eljutott a kerület valamennyi háztartásába.
Horváth Tamás próbálta megindokolni a tervezett cserét (Kossuth szobrot országzászlóra), majd minősíthetetlen hangnemben nekiesett az aláírásgyűjtést szervező, gyakorlatilag egymaga végző Németh Lajosnénak, a csabaiak körében mindenki által jól ismert Lidi néninek.
Az alpolgármesteri irományt, aki olvasta, megtette, aki nem (sokat nem veszített), a következő válaszlevélből képet alkothat róla. A levelet Németh Lajosné abban a reményben küldte el mindkét szerkesztőségnek, hogy lesz annyi becsület bennük és reagálásként, hozzászólásként vagy helyreigazításként közölni fogják. Hozzátesszük, önálló állásfoglalást a szerkesztőségvezetőktől valószínűleg ő sem várt, hiszen azok az önkormányzat, nevezetesen Horváth Tamás alpolgármester és végső soron Riz Levente polgármester nélkül amúgy sem mernének önállóan lépni.
Következzen az a bizonyos válaszlevél, amit Németh Lajosné a lapokhoz eljuttatott:
A Hírhozó március 10-i számának 7. oldalán (illetve a Rákosmenti Hírek februári számának 2. oldalán) „A rákoscsabai Kossuth-szobor múltja és jövője” című cikkben a szerző, Horváth Tamás alpolgármester, rákoscsabai képviselő valótlanságokat ír a Kossuth-szobor áthelyezésével és az aláírásgyűjtést szervező Németh Lajosnéval kapcsolatban.
- Nem felelnek meg a valóságnak az olyan kijelentések, mint „Németh Lajosné … nem tájékoztatta a valóságnak megfelelően az aláíró ívet kézjegyükkel ellátó csabai polgárokat”, „az emberek félrevezetése”, „félretájékoztatja a helyi polgárokat”.
Ezzel szemben a lakosság elé került valamennyi aláíróív részletesen tartalmazta a Kossuth-szobor felállításának valós történetét és az elhelyezés önkormányzat általi indoklását.
- Így nem felel meg a valóságnak, hogy „elhallgatta azt a tényt, hogy az emlékmű eredetileg nem a Kossuth-szobornak készült, azt csak később, 1946-ban helyezték rá, mert a szovjethatalomnak szúrta a szemét a rákoscsabai országzászló, egyúttal azt is elhallgatta, hogy a Kossuth-mellszobor Rákoscsabán marad, csak 100 méterrel odébb költözik”.
Ezzel szemben a lakosság elé került aláírásgyűjtő ív megírta: „A szobrot a háború utáni önkényuralom első éveiben rohamtempóban alkotta meg a szobrászművész teljesen ingyenesen és avatta fel 1946. március 15-én a község vezetősége sok ezer polgár jelenlétében. Ezzel akadályozta meg, hogy – mint ez országszerte kötelező volt – az egykori országzászló helyére szovjet ’hősi’ emlékmű kerüljön.” Az aláírásgyűjtés szempontjából tejesen közömbös, hová szándékozik azt az önkormányzat elhelyezni, mert az aláírásgyűjtés célja éppen az volt, maradjon mai helyén, ne helyezzék el a szobrot sehová máshová.
- Az olyan megállapításokkal, mint „’Rákoscsaba nagyasszonnya’-ként írta alá (bár ezt a címet nem tudjuk, hol és kitől kapta)”, vagy „egy magát ’nagyasszonynak’ nevező helyi lakos…”, stb., a cikkíró kétségbe vonja a címet, és azt a látszatot kelti, mintha, nem is létezne ilyen cím, s Németh Lajosné csak állítja ezt magáról.
A valóság az, hogy Németh Lajosné a Főnix Újrakezdő Nők Országos Egyesületétől kapta meg a Rákoscsaba Nagyasszonya kitüntető címet, amelyet 2004. október 16-án vett át Gödöllőn több mint negyven település polgármesterének jelenlétében. Az átadási ünnepségen a kerület önkormányzata is képviseltette magát dr. Hájer Emília (Fidesz-MDF-MKDSZ-KPE) képviselő személyében. Ezzel a címmel ismerték el a helyi közügyek érdekében „mandátum nélküli képviselőként” végzett sokrétű munkáját.
A megállapítások súlyosak. Horváth Tamás cikkében nem kevesebbet állít, mint hogy Németh Lajosné hazudik, amikor tényeket hallgat el, amikor félrevezeti az embereket és nem a valóságnak megfelelően tájékoztatja őket (még arra sem vette a fáradságot, hogy belenézzen egy aláírásgyűjtő ívbe). Az alpolgármester gúnyosan megtámadja egy állítólag nem létező cím (Rákoscsaba Nagyasszonya) használatával is, de ez inkább őt minősíti, mert azt bizonyítja, hogy nem is tudja, mi történt, történik kerületében.
Valamelyik nap kaptam meg éppen az ominózus cikk megjelenése utáni második Hírhozót, amelyik ismét nem tartalmaz még utalásszerűen sem semmilyen írást az aláírásgyűjtésről, annak leadásáról, sem a megjelent cikkel kapcsolatban. A Rákosmenti Hírekből pedig a legutóbbi két lapszámot meg sem kaptam, de egy ismerősöm révén tudom, hogy ott sem jelent meg a válaszreakció.
Ki a két főszereplő? Németh Lajosné lokálpatrióta, aki nem véletlenül kapta meg a Rákoscsaba Nagyasszonya címet, akinek hatalmas energiája van, amit főleg Rákoscsabáért hasznosít. Egyszerű polgár. A másik oldalon szemben vele Horváth Tamás alpolgármester (és természetesen mögötte Riz Levente polgármester) áll. Németh Lajosné nyugdíjas, jogi eszközei korlátozottak, hogy megvédje magát egy alaptalan és aljas rágalmazással szemben, Horváth Tamás viszont a kerület második embere holtversenyben a másik alpolgármesterrel, több százezres fizetésével, egy önkormányzat komplett szakmai és jogi csapatával. Nagyhatalmú úr.
Ilyenek napjaink kiskirályai, akárkit meghazudtolhatnak, sárba taposhatnak, és mint akik jól végezték dolgukat, folytatják, önmagukat tökéletesnek tartva.
Azért egyre többen utasítják el ezt a fajta stílust, hadd idézzek a Rákosmenti Hírfutár című kerületi online újság több mint egy hónapja közreadott cikkéből, amellyel maximálisan egyetértünk:
„Arra kérjük a közpénzből finanszírozott Hírhozó című újság és a Rákosmenti Hírek című lap főszerkesztőit, hogy legyenek szívesek tartani magukat az újságírói etikához és közöljenek le egy helyreigazító, bocsánatkérő levelet Németh Lajosné Lidi nénitől,” akit hatalmi gőgjükben 90 ezer ember előtt szégyenítettek meg.
Teszem hozzá: csak azért, mert egy bizonyos kérdésben több mint ezer rákoscsabai civillel együtt más a véleménye, mint a kerület vezetőinek.
Utóirat!
A cikk megírása után értesültünk arról, hogy Horváth Tamás április 24-én vette át dr. Gaál Endre nagypréposttól az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye által adományozott Szent Adalbert-díjat.
